Érezd otthon magad :)

Nincs a világon jobb lélekgyógyász az arcunkat nyalogató kiskutyánál.

2010. június 27., vasárnap

Imádom :)

Csütörtökön megint találkoztunk Jijivel, másfél órát voltam nála, és ezt a másfél órát a kezemben töltötte a törpe :)) eleinte félt egy picit, de hamar megnyugodott, és őrületes farokcsóválásba kezdett. Jól elvolt nálam, most is csak néha akart volna szökni. Megette az összes ujjamat :D nagyon szépen fejlődik, növöget ő is, meg a szőre is. Aztán picit játszottunk is a földön, totyogott ide-oda... imádom :)) 2 hét múlva ilyenkor elvileg már itt lesz velem!! Hogy legközelebb mikor megyek megnézni, azt nem tudom, valamikor a jövő héten. Megrendeltem a pórázát is, elvileg holnap kihozzák. Apropó holnap, megyek megnézni a barátnőm 9 hetes labrador fiúcskáját, nagyon kíváncsi vagyok rá... :))


Csak le kellett írni, h a fekhely és társai még nem érkeztek meg, következő nap már csöngetett velük a postás. Nekem nagyon tetszik, remélem Jiji is szeretni fogja, és ebben fog aludni :P

Köszönjük Áginak :))

Ezen kívül megint vettünk neki eztazt - játékot, kaja- és játéktárolót, plédet amin játszhatunk majd, takarót (ebben hozom majd haza), és vettünk egy másik fekhelyet arra az esetre, ha a fentit kimossuk, és nem akar abban a tempóban száradni, ahogy nekünk kellene :)

2010. június 23., szerda

Cuccok, találkozások

Eddig összesen háromszor voltam Jijinél, hetente egyszer megnézem. Gyönyörűen fejlődik, és gyönyörű ő maga is, mint egy mini jegesmaci :) A második találkozásunk alkalmával megfoghattam egy kis időre, aztán ment vissza aludni. A harmadik alkalommal már jóval többet volt nálam, és egész jól el is volt, csak néha akart szökni :)) legközelebb csütörtökön megyek, várom már. Furcsa (vagy talán annyira nem is), de hiányzik.

Közben tőlem nem messze ott sorakoznak már a felszerelések - vettünk neki kádat, játékokat (műcsont, sípolós angyal, rágóka és az a kötél, aminek biztos van rendes neve), vettünk fésűt is, kutyapelust, éés nyakörvet :) Meg van rendelve a fekhely, a hordozótáska, és a napokban rendelem a pórázt is, másra most azt hiszem, kezdetben nem lesz szükségünk.

Hát most egy darabig nagyjából azt hiszem ennyi, majd csütörtökön jövök mesélni, hogy mi volt a kisasszonynál, addig is remélem gyűlik pár olvasó :)

Szerelem első látásra


Ezen a bizonyos június 6-i vasárnapon ebéd után fel is hívtam a tenyésztőt, Anitát, hogy aktuális-e még a találkozásunk. Azt mondta, szombaton sokat gondolt rám, kíváncsi volt, hívom-e, és természetesen várnak :) Gyorsan autóba vágtuk magunkat, az út nem volt éppen egyszerű, de apuval és a nővéremmel csak odaértünk :P

Az alomban 4 kislány van összesen, kettő volt még lefoglalható akkor. Amikor Anita megmutatta az első kiskutyust, igazából tudtam, hogy lehet bármilyen a másik, nekem ő kell! Aki volt már ebben a helyzetben, gondolom tudja, milyen ez a szerelem első látásra... :)) Akkor még úgy nézett ki, hogy a pici kiállításokon nem feltétlenül állná meg a helyét, és Anita tenyésztésre is inkább a másik kutyust javasolta volna, de engem nem érdekelt ez sem. Hobby célra vettem a picit, csak szeretni akarom... :)) A baj annyi (lett volna), hogy úgy tűnt, nem lesz annyira göndör a szőre, mint ennek a fajtának általában, de mára már kiderült, hogy ilyesmi "probléma" nem lesz.

Az alomban Jiji (merthogy ez lesz a becses neve :P) a legpufibb, szerintem neki van a legnagyobb feje:D, és ő a legpuhább. És Anita elmondása szerint a legnagyobb gengszter is... :))

Kezdetek

A blogolás az úgy kezdődött, hogy egyrészt gondolkodtam én már ezen, csak eddig még nem valósítottam meg. Aztán így hajnali 3/4 3 magasságában elkezdem írni az első postot. Nem tudok aludni... későn fekszem, későn kelek. A nyári szünet ártalma :P

Rólam ... rólunk röviden annyit, hogy én egy 18 éves lány vagyok, aki imádja a kutyákat és a lovakat. Mostmár mindkettőből van 1-1 :)) Ez a nagy kutyaszeretet nagyjából 3 éve indult, amikor a nővérem egy barátnője kutyájára vigyázott. Egyik délután én is átmentem, velem jött anyu is. A kutyussal egyből egymásba szerettünk, a hazaúton végig nyúztam anyut, hogy legyen egy ilyen nekünk is. Aki bele is ment, csakhogy voltak feltételek, amik miatt akkor még nem költözhetett be hozzánk egy kiskutya. Igazából nem is tudtam, hogy milyen fajtába is szerettem bele, úgyhogy elkezdtem bújni a netet, végignézegettem egy csomó fajtaleírást, míg végül rájöttem, hogy a kutyus, akire vigyáztam bolognese. Tapasztalat még nincs, de a leírások alapján ez számomra az álomkutya! Rengeteget olvastam róla, sok cikket ki is gyűjtöttem, könyveket vettem és olvastam el többször, de csak nem akart úgy alakulni, hogy jöhessen végre a kicsi is.

2010. május 30-án, egy családi vacsora közben mondta azt végre anyu, hogy belevágunk. Gondolom azt nem kell mondani, hogy az öröm mekkora volt. Még aznap este elkezdtem keresni, és nem is tartott sokáig míg megtaláltam a Beltrami Bianco Kennel akkor 4 hetes kutyáit. Azt hiszem, kedden hívtam fel a tenyésztőt, akivel a hét vasárnapjára beszéltünk meg találkozót... :)