ÉÉÉS... Egy hét múlva mehetünk sétálni! Bár kutyákkal nem nagyon érintkezhet még, a doki azt mondta, h csak olyannal, akinek minden oltása megvan. Egyelőre inkább kerüljük őket. 28-án kell vinni a veszetség ellenire, onnantól pont egy hét, és aztán szabad a pálya!
Fájdalomdíjként kapott egy KONGot, élvezte... :))
És ahogy a cím is mutatja, terveink vannak! A közelebbi jövő hét vasárnapra esik, elviszem Jijit a nagymamámékhoz, ahol van szép nagy kert, és kiélheti a benne túltengő energiákat :P Az út kocsival kb. 40 perc, kicsivel több, mint amennyit hazafelé utaztunk vele. Remélem, jól viseli majd. Kíváncsi vagyok, biztos nagy élmény lesz... mindkettőnknek :))
A távolabbi, de nem távoli pedig a kutyaovi. Akkor is gondolkodtam már ezen, mielőtt hazahoztuk volna, de ma az asszisztens is megerősített ebben. Egyre többször tapasztalunk nála domináns viselkedést, és én úgy gondolom, h mi egyedül kevesek vagyunk ehhez. Emiatt is nagyon izgatott vagyok, remélem, sokat tanulunk majd mindketten, és tényleg ideális társává válunk egymásnak.
Tegnap megvolt a második fürdetés is, most nem ment olyan könnyedén, mint az első. Folyton ki akart mászni, a szárítást pedig borzalmasan rosszul tűrte, folyamatosan harapdált közben - nem játékból. Este bosszúból beleült a k#kijába, úgyhogy tarthattunk egy lightosabb popófürcsit is, de nincs szerencséje, mert csillog-villog és illatozik :P
Jó hír, hogy bolhának nyoma sincs (koppkoppkopp), vagyis nyoma az pont hogy lett mára, az én(!) ágyamban találtuk meg azt a dögöt nem_élve ágyneműcserénél. Pedig nem is alszik velem, felugrani sem tud, az első két tappancsát szokta reggelente feltenni, amikor ébreszt. Grr. Remélem, vége.
Nem mindig látod, mi az, ami egy kutya szívében rejlik, de ha bízol benne, esélyt adsz neki, hogy megmutassa, mire képes. ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése